2023.02. ZEN – esszencia

A könyv megírja magát a kezeiddel,
a festmény megrajzolja magát az ecseteddel,
A dal megszólaltatja magát a füleiddel,
Az ének elénekelteti magát a hangoddal,
A világ megmutatja magát a  szemeiddel,
A szerelmet elcsattanja a csókod,
A vágy tüze felrobban,
S új élet serken az öleddel,
Benned az úr, csak nézz körül, mindenhol az ÉLET..
S ha a tested porszem, a lelked a Semmivé lett.
A Semmi, az űr, a teremtő erő újra foganásra készen.
Hol látod, hol nem a formák sokaságát.
A minden semmibe olvad, a Semmi a Mindené lett.
Végtelen körforgásban, szüntelen vágyban ég az ÉLET.
A teremtő szerelem méhében, s álmában,
Lét és Nemlét boldog táncában ringat a szépség.
De ki vagy te, ki éled e csodát?  Az élet örökös ritmusát
újra vállalva a porondra lépsz, hogy látszódj,
kezedbe véve kapát és ásót, túrod a szikár föld göröngyét.
Szemedből törölve izzadtság sós könnyét.
Fájdalmat, enyészetet vállalsz egy percért, mely minden kínt feledtet,
A test meleg húsa, a szél fúvása arcodon, a víz lágy cseppje homlokodon.
Csak még egy korty, még egy test, még egy vágy, még egy álom mámora,
kedves , édes dallamra, kórusban zeng a földi angyalok kórusa.