2025.01.05. – A Főnix szárnyra kél

Most benned a lélek bátran töri át a kemény, fagyos földet.
S te félsz, mert remélsz.
Ha vannak vágyaid, természetes a kín,
mellyel születik az új teremtésed.
Így vagyunk ezzel egy új év kezdetén.
Ezer vágy és terv fogan most benned, hagyj most időt ennek.
Tudd, hogy mint a föld méhe száz színes kincs érik most benned s ölt formát lassan.
Szünet van. Senki földje. A régi már eltűnt galamb szárnyain s
az új még forr és pezseg a lelked kohójában. Csak éld át, nincs most más dolgod,
hagyj neki teret, hogy majd magától szülessen meg az élet szerelme.
Mert benned, ha hagyod az ÉLET lesz úrrá s veszi át a kormányt a vad tudóstól és
tervezőtől, ki porszem elmédben lakik. Ki vágyja a pontos tudást, hogy hogy lesznek a dolgok,
de nem lát előre, s ennek kínja felemészti. Menj szünetre magadtól!
Nevesd ki a tudóst, lásd konok próbálkozásait, mellyel az ÉLET valóságát meg nem fejtheti.
Dacolj a halállal, mert a főnix a tűz porából éled s majd bontja szárnyait, ha eljött az idő.
De az idő az ő kezében van, engedd hát meg neki, hogy jobban tudja nálad, mikor áll készen
a repülésre.                                                                                                                                               2025.01.05.