Ugrás a tartalomra

  • Hívj bizalommal! 06 20 540 84 22

  • Tartalomjegyzék erről az oldalról:

    2021. július-Megváltódás

    Visszaugrás a navigációra
    Az oldal cikkei bevezetőkkel:

    2021. július-Megváltódás

    Megváltódás

    Emlékszel, mikor még együtt játszottunk?
    Lelkünk csillagporával táncoltunk fényotthonunkban?
    Ott nem volt feladat, nem volt kötelesség, csak csendes játék.
    Aztán elhagytuk az őshazát, hogy távoli tájakra vezessen a sors.
    Elfelejtetted volna, mennyire szép vagy?
    Elfelejtetted a kacagást, igaz hangodat.
    S kerültél szűk kuckóba a  végtelenségből édesanyád méhébe, hol
    felkészültél sorsod újabb álmára.
    Erős lett e test, hogy bírja a már jól edzett társak pimasz s furcsa játékát veled,
    de játék ez is, ne feledd!
    Ne szívd mellre lelkem, de engedd, hogy megérintsen.
    Engedd át magadon a bűbájt, s ne feledd itt léted valódi okát.
    Küldetésedet, hogy szeress,  emlékezz s emlékeztess, mert várják
    a harcban izzadt társaid hűs kendőd és sima kezed, hogy letöröld
    a verejtéket, s bekötözd a sebeket, mit a makacs felejtés okozott testükön.
    Az ádáz harc, az ádáz felejtés nagy bűne nyomja lelkük.
    Hát bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.
    Nem tudják, hogy a makacs bűn már dédapjuk lelkét is rágta.
    S hogy a hit, hogy a felelős te vagy csupán, nem engedi meg a
    változást, hogy tiszta lappal s ártatlan, bízó szemekkel  lásd
    a csodát, az életet, mely újabb esélyt adott, hogy megtisztulhasson
    őseid lábnyoma. S jöttél,  mert  már fájt nézned a kínt, jöttél, hogy szeress
    jöttél, hogy gyógyíts, jöttél, hogy új megoldás legyen.
    A bűnre nincs más gyógyír, mint az emlékezés.
    Mert  zengő érc és pengő cimbalom vagy csupán, ha nem tudod, hogy
    lelked otthona a szeretet óceán, mely az értől indul el s jut szent vizekre,
    hol egyek voltunk s nem volt kétség.
    Lélektársaid ébredeznek hűs kezed nyomán.
    S szűnik a harc, az anyag foglyai eszmélnek már. Bűneik terhe nyomja vállukat.
    Eszmélve az évezredes kábulatból őseik kérdéseire választ találva felzokognak.
    Szeretni vágyom, s arra, hogy szeressenek!
    Ez hát a válasz Heuréka! S döntök bensőmből, bármilyen vihar dúl lelkemben
    vagy éri arcomat, nem adom fel, a végére járok, felgöngyölítem sorsom szálait.
    Bízva az útban s társaim lépéseiben megadom magam. Mert szeretni vágyom s
    arra, hogy szeressenek, mert az élet erre ad esélyt. S ártatlan szemekkel nézem
    a vad dzsungelt, s öntözöm könnyemmel, mely lelkemből fakad.
    Minden könnycseppem mossa a felejtést és nyomában virágosréten járok már.
    S bűneim, mint tollpihék lebegnek a szélben.
    Ó te  szent bolond! Hogy szeretlek téged az útért, mit bejársz, a veszteségekért,
    mit megélsz és hálás vagyok a Napnak, hogy rád süt és a szélnek, hogy elviszi
    ádáz csatád s letörli homlokod. 

    Visszaugrás a navigációhoz