Mikor állok a Tűz előtt

Változni késztet,
a lüktető élet,
és  már nem félek.
Most élek.  Most van
a haladás ,most van az erőm , 
mert most  a
szándék szívemben teremtőm.

Most nincs maradásom ,most kérek a
jóból.
Szépséget ,örömöt,elég a hazug szóból.

Elhittem
testvérem nem lehet
a  tűz ,pedig oly sok szálon minden hozzá fűz.

Bennem az élet ,az izzás,ami kell.
Kell ,ha felkelek ,kell ha
indulok, kell ha élek ,kell mikor  meghalok.
Kell ,mikor érkezem ,kell ,mikor búcsúzom.

Mindent tűz táplál ,mindent mi él,
miért félnék ,ha igaz szívemben a vér.
Tűz lobog testemben ,ha bódít a láz,
S mikor hitem nem érzem,az porig aláz.

Szememben érzem a tűz táncol ,
S nincs már semmi sem, mi a félelemhez láncol.

Változni késztet,
a lüktető élet,
és  már nem félek.
A tűz maga az élet.

Most a tűzbe lépek.