Időhiány és érzelmi kimerültség

Létezik egyensúly a munka és magánélet között? Vagy csak kompromisszumok vannak. A társadalom részéről magas elvásárok vannak mindenki felé ebben a témában. Emiatt van, hogy elveszettnek érezzük magunkat és kevésbé értékesnek amiért azt hisszük magunkról, hogy alul teljesítünk. A túlzsúfolt mindennapok megalapozzák a soha nem érem utol magam érzés kialakulását. Szinte teljesen kivitelezhetetlennek tűnik, hogy egyensúlyt találjunk a munka és a magánélet feladatai között. Ha ebben valamilyen trauma is szerepet játszik egy kineziológiai oldás is segíthet.

Számos tényezőre nem vagyunk hatással

Ennek okai csupán részben keresendők saját magunkban. Számos olyan tényező befolyásolja az életüket, amelyekre nincs jelentős hatásunk. A túlterheltség megszüntetésének első lépése a tudatosság. Kezdetnek megfelel más nézőpontból tekintünk arra, amit eddig természetesnek vettünk.

Az érzelmi kimerültség az állandó fáradtság a saját gondolkodásmódunkból is eredhet, de a mindennapi elvárások hálójában vergődve is kimerültnek érezhetjük magunkat. Első körben érdemes végig gondolni melyek azok az okok, amelyekért mi magunk vagyunk a felelősek.

Ez egy fogyasztói társadalom

A rendszer, amelyben élünk nem támogatja az egyént, ehelyett a fogyasztást támogatja. A jövő egyre kevésbé tervezhető, ami szintén nem kedvez a nyugodt életmódnak. Emiatt mivel nem igazán látjuk mit hoz a jövő, hajlamosak vagyunk túlvállalni magunkat. Ezeken a tényeken sajnos nem tudunk változtatni, csupán annyit tehetünk, hogy amennyire lehet kiszállunk a rohanásból. Az olyan dolgokon pedig amelyeken nem tudunk változtatni, nem érdemes rágódni. Koncentráljunk az olyan dolgokra, amelyekre hatással tudunk lenni.

Muszáj teljesíteni

Jellemző, hogy csak akkor gondoljuk magunkat értékesnek, ha produktívak, hatékonyak vagyunk. Ha nem vagyunk tele célokkal, tervekkel akkor lustának és céltalannak tűnhetünk még a saját magunk szemében is. egy idő után azt érezhetjük, nincs az az időszak vagy élethelyzet, amiben megnyugodhatnánk, hátra dőlhetnénk egy kicsit.  Az iskoláink befejeztével kezdődik a karrier építés és a társadalom egyéb elvárásainak is meg kell, hogy feleljünk. Minden területen egyidőben kell helytállnunk. Ezerféle teendőnk van és úgy gondoljuk egyik sem lehagyható a listáról és azt látjuk a többiek is ezt csinálják. Ez erősíti bennünk az érzést, hogy ez így rendben van. A pihenésre sajnáljuk az időt. Úgy érezzük nem engedhetjük meg magunknak, mert sok a teendő.

Az elégedett, önmagukkal harmóniában élő emberek megengedik maguknak a pihenést. Ahelyett, hogy mindig minden feladatot el akarnának végezni, tudnak nemet is mondani. Érdemes átgondolni milyen nézőpontjaink vannak e téren.

• Semmire nem jut idő, mert sok már így is a teendő.
• Amíg nem vagyok készen a feladatimmal addig nem pihenhetek.
• Mindent halogatok.

A mai kor információ tömegére nem vagyunk felkészülve, valahogy mégis alkalmazkodunk hozzá. Próbáljuk felvenni a ritmust, az ébren töltött óráinkat, perceinket feladatokkal kimaxolva.

Az előző generációk tapasztalatai és az oktatási rendszer nem tudott felkészteni minket a mai kor információ áradatára, éppen ezért a régi technikák nem használhatók. Az önismeretünk és az önelfogadás, ami segíthet abban, hogy merjük vállalni a saját igényeinket és nemet tudjunk mondani bizonyos dolgokra.

Ha fizikailag és/vagy lelkileg kimerült, vagy érdemes átgondolni hol lehet és kell is változtatni az életeden.