Hogyan válhatunk rezilienssé?

 

A reziliencia kifejezés nem mindenki számára ismert, pedig egy mindennapi és nagyon értékes tulajdonságot takar, amellyel különböző mértékben ugyan de mindannyian rendelkezünk. Egyszerűen fogalmazva a reziliencia egyfajta lelki rugalmasságot jelent. Azt a képességet, ami lehetővé teszi, hogy helytálljunk az élet viharaiban, bármi is történjen. Akár sokkszerű hatások estén is adaptálódunk, visszanyerve a krízis előtti testi, lelki egyensúlyi állapotunkat.

A reziliens Keljfeljancsi

Vannak emberek, aki bármilyen nehézséggel megbirkóznak és vannak, akiket az apróságok is könnyen kibillentenek az egyensúlyukból. Azok az emberek, akik könnyen átlendülnek a nehéz időkön és mint a Keljfeljancsi mindig talpra állnak, nagyfokú rezilienciával rendelkeznek. Mindannyian ennek a képességnek a birtokában születünk, valószínűleg nem azonos mértékben hozzuk, de mindenkiben ott rejtőzik a lelki rugalmasság képessége.
Kivétel nélkül megtanulunk járni és ha nem lennénk reziliensek akkor ez nem sikerülne. Milyen sokszor esünk el és állunk fel újra és újra, amíg napról napra stabilabbá nem válik a járásunk. Nem adjuk, fel. Van, amikor nagyobbat esünk és akkor is felállunk és újra próbáljuk. Ez a rugalmasság velünk születik és automatikusan működik.

A krízisek merevvé tehetnek

Az életünk során ért krízisek traumák merevvé tehetnek és ezzel csökken a lelki rugalmasságunk, egyre nehezebben alkalmazkodunk. A sérüléseket nem úszhatjuk meg, az élet megy tovább. Ezeket kineziológus segítségével is gyógyíthatjuk.  A sorsunk színdarabja sok felvonásból áll. 
A természetben jól szemléltethető a fiatal fa rugalmassága, amely meghajlik ugyan a viharban, de nem törik el. Az idős fa kevésbé hajlékony és jó eséllyel törik ketté hasonló erő hatására. Ez esetben a fa a lelkünk szimbóluma és arra is rámutat, hogy nehéz helyzetekben legyünk alázatosak, mert ez közelebb vihet a megoldáshoz.

A test és lelek összefügg. Az ízületi merevség, amely akadályoz a mozgásban, merevvé tesz, de ha őszintén ránézünk, mindig kiderül, hogy először a lelkünk vált merevvé, a testünk ezt követte le. Ahogyan telik az idő az emberek vagy bölcsebbé vagy merevvé válnak. A bölcs ember lelke, szelleme rugalmas, elfogadó ezáltal a teste is az. A merev, rugalmatlan ember először lélekben válik hajlíthatatlanná aztán a teste is követi ezt.

A reziliencia szintünk fejleszthető

Fontos tudni, hogy a lelki rugalmasságunk visszanyerhető és fokozható. Nyitottság, tudatosság, elfogadás, a jelen megélése és a sérelmek feldolgozása a dédelgetésük helyett mind növeli a reziliencia szintünket.

Tudatos jelenlét

Ismerjük el, ami éppen a jelen pillanatban történik. Tudatosan elismerve és elfogadva a nehézségeket közelebb kerülünk a megoldáshoz. Ez nem a probléma elbagatellizálását jelenti, csupán az elismerését annak, ami az adott pillanatban nehézséget okoz. Mindenkinek más okoz gondot, a fontos, hogy a sajátunk megoldásával foglalkozzunk.

Cselekvés

A túl sok gondolkodás a tett halála. Azzal, hogy sokat gondolkodunk és beszélünk a megoldandó feladatok halogatásához vezethet, ami nem feltétlenül indokolt. Majd megcsinálom, ha…és itt jöhetnek a kifogások. A reziliens ember a cselekvést választja. Itt és most mit tehetek meg az adott dologban az előre lépéshez. A kis lépés megtétele is az adott ügyben növeli az önbizalmat.

A már eddigi sikereink megoldására is érdemes emlékeztetni magunkat. Arra, hogy milyen kreatívok, bátrak, ügyesek, rátermettek voltunk. ez segít ráébredni, hogy ott van bennünk a reziliencia csak emlékeztetni kell rá magunkat.

Önismeret fejlesztés

Ha tudjuk melyek az erősségeink akkor képesek leszünk azokat használni. Más és más tulajdonságok tesznek minket rezilienssé, mert más-más, amiben jók vagyunk. Az erősségeink segítenek át minket egy- egy nehezebb élethelyzeten. Fontos, hogy tudjuk mik az erősségeink.

Kérjünk segítséget!

Sokszor hisszük azt, hogy egyedül kell megoldanunk a felmerülő problémákat, pedig mindig van segítség csak merni kell sebezhetőnek lenni és kérni. Az igazán rugalmas emberek nem attól sikeresek, hogy mindent mindig egyedül oldanak meg és attól, hogy mennyire kemények, hanem attól, hogy merik vállalni a gyengeségeiket is.

Lazítsunk!

Az életnek ritmusa van. Ideje van a fesztett tempónak és ideje van a lazításnak is, ahogyan anappal és az éjszaka is váltja egymást.  Találjuk meg azt a tevékenységet, amelyben el tudunk merülni, fel tudunk töltődni. Ez a lelkünk számára olyan, mint amikor az autónkat feltankoljuk. Ha nem tankolunk le fog állni, ahogyan mi is, ha nem töltődünk.
Arra, hogy a testünkre, az immunrendszerünkre figyeljünk gyakran figyelmeztet a környezetünk, de a lelki immunrendszerünk támogatásáról sem feledkezhetünk meg, így válhatunk rezilienssé.