Célkitűzés vagy álmodozás?

Mindannyiunknak vannak álmai és céljai, akkor is, ha ezt nem konkretizáljuk. Pontosabb, ha inkább úgy fogalmazunk, a legtöbbünknek vannak álmai, de nem biztos, hogy vannak céljai. A kettő nem ugyanaz!

Az álom

Ha van egy álmunk az megfoghatatlan, vágyott, de nem igazán konkrét, kézzelfogható. Lehet fenséges, gyönyörű, ölelő, ragyogó, de nem realisztikus. Gyakran csak elillanó látomás, ami átsuhan rajtunk, mint egy kósza gondolat, mégis csábító benne hosszabban időzni.

Cél

A cél már sokkal inkább konkrét. Ha jól tűzzük ki és fogalmazzuk meg a célunkat, abban vannak konkrét elemek. Olyan fontos kérdésekre kapunk benne választ, ami a hogyan-t is meghatározza: milyen eszközökkel, milyen módon, milyen lépésekben, milyen határidővel, milyen eszközökkel fogjuk elérni, amit akarunk. Kézzelfoghatóbb, józanabb, mint az álom. Emiatt van, hogy sokkal kevesebben mernek célokat kitűzni maguk elé, inkább maradnak az álmodozásnál. Az álom könnyed, nem igényel cselekvést, nem ad feladatot. A célok cselekvést igényelnek.

Hogyan lesz az álomból cél?

Fontos, hogy legyenek álmaink, nélkülük szürke lenne az élet, de ez egy cselekvő valóság. Ha az álmokból nem kovácsolunk célokat, akkor nem tudnak lejönni a fizikai síkra. Itt a földön testben vagyunk és igényünk van a cselekvésre.

Az álmainkból könnyen kovácsolhatunk célokat. Ha nincsenek álmaink akkor sokkal nehezebb dolgunk van. A céltalanság gyökerét megkereshetjük kineziológiai oldás segítségével.  Újra rátalálhatunk arra az energiára, ami fiatalon tombolt bennünk, amikor még csillogó szemmel, egyenes tartással, fényes szívvel mentünk szembe az élet viharjaival.
Miért van az, hogy a körülményeink nagyon hasonlóak és az egyikünk sikeres lesz a másik pedig nem?

Az álmodozás nem elég

A célt ki kell tűzni, aztán pedig tenni kell érte. A siker, a boldogság, a kiteljesedett élet nem pottyan az ölünkbe. Dolgoznunk kell a megvalósulásukon és ahogyan a mondás tartja: egy elefántot is meg tudunk enni, ha akarjuk csak falatonként. A célhoz vezető úton is lépésenként kell, hogy haladjunk és ha akadályok bukkannak fel, amelyek lelassítanak, akkor se adjuk fel.

Célok nélkül nem fog menni

Akinek nincsenek céljai, az mindent elveszíthet. Cél nélkül minden értelmét veszti, álmai még lehetnek, de egy idő után tovább növeli a céltalanságát, hogy az álmok csupán álmok maradnak.
Nem a külvilág és nem más emberek az okai a sikertelenségünknek, hanem mi magunk vagyunk. Mindig van választásunk és minden nap minden percében választhatunk mást, mint amit addig választottunk. Csak mi tehetjük magunkat vesztessé, de nyertessé is azzal, hogy megváltoztatjuk a hozzáállásunkat. Ha egyedül nem megy kérhetünk hozzá segítséget. Van, akit egy sorselemzés indít el egy másik úton és van, akit egy kineziológiai oldás tesz sínre.

Könnyedség és felelősségvállalás

Felnőttként akkor tudunk teljes életet élni, ha megőrizzük a gyermeki énünk egy darabját, de emellett felelősségteljes felnőttként vagyunk képesek működni. Legyenek álmaink, de a céljaink megvalósításáról se feledkezzünk meg, tegyünk érte minden nap.

Koncentráljunk a következő lépésre

Mindig elég csak a következő lépésre koncentrálni pont úgy, mint a hegymászó, aki a csúcs felé tart, de mindig csak az éppen előtte álló lépésre figyel. A jelenben tegyük meg mi is következő lépést, mert minden ezen múlik, megtesszük-e azt a következő lépést vagy csak azon aggodalmaskodunk milyen akadályok kerülnek elénk. A céljaink mindig a mában tudnak megvalósulni azzal sok kis lépéssel, amit nap mint nap megteszünk értük. Az álmodozást se hagyjuk abba, mert az út az álmainkkal kezdődik, a célok pedig elvezetnek a megvalósulásukhoz.