” Véletlenül „/ mint ahogy tudjuk véletlenek nincsenek :)/
találtam Rád egy olyan érzelmi állapotomban, mikor azt hittem
„össze dől a Világ ” körülöttem annyira fájt a Fájdalom is, hogy szinte üvöltött.
A Te feltárásod volt ami hihetetlen mértékben megoldotta az „Idő'”-vel való küzdelmem.
Egyszerűen megnyugodtam. Mint valami óriási kő, leomlott rólam az Időm.
Türelmesebb lettem, nem rohanok, nem sietek sehová.
A Lélek nem ismeri az Idő fogalmát. Ugye? És mindez megértette velem,
ha magam elfogadom, tisztelem, szeretem, ha „vagyok” egyszerűen csak
„Vagyok”, akkor mások / fiam, családom, barátaim, maga a Világ s
Élet felé s benne Ön-Mag-am felé is elfogadással tisztelettel, türelemmel létezem.
És hagyom, hogy a kis Pillangó/ a Fiam / akkor bújjon ki a bábjából, mikor arra megérett!
Zaklatottan, kétségbeesve mentem hozzád, és felismerésekkel, megnyugvással távoztam Tőled! Hálám!
Visszaugrás a navigációhoz
