2015.december – Anikó és a belső mosoly

Amikor először kerestelek meg, már közel egy éve  olyan helyzetbe voltam
beleragadva, amiről éreztem, hogy szétfeszít, fáraszt, szétszórttá tesz, nem találom magamat.
Nagyon kaotikusnak éreztem az érzelmi életemet, ami kihatással volt a
párkapcsolatomra, a gyermekemre és igazából mindenkivel való kapcsolatomra.
Úgy éreztem, valamilyen szétszakadt,
kettéhasított állapotban vagyok, nem találtam önmagam és nem láttam az
utat magam előtt, az energiám, életerőm nagyon elapadt. Éreztem, hogy
nagyon mélyen gyökerező blokkok lehetnek bennem, amelyeket nem látok,
nem tudok leírni, megfogalmazni, de akadályként tornyosultak előttem és úgy éreztem,
nem tudok segítség nélkül továbblépni, a jelenlegi helyzetben
mert már az őrületbe kergettem magamat.

Így jutottam el Ágihoz. A kezelésen mindenekelőtt a teljes figyelmet,
megértést, segítőkészséget és együttérzést kaptam. Amikor elkezdtük
kibontani a szálakat, először egyre kuszábbnak éreztem mindent,
de aztán a végére nagyon szépen kirajzolódott, kikerekedett sok minden.

Sok más módszert megtapasztaltam már korábban, ami itt kifejezetten
tetszett, az az, hogy a nem tudatos izomreakció számomra kizárta azt a
lehetőséget, hogy az elmém elkezdjen takargatni, kombinálni, cselezni…sorolhatnám.
A kezelés során is nagyon sok felismerés élményem volt, sok megdöbbentő élmény,
érzés, párhuzam. Megértés. És amikor a megértés megszületik, akkor az már
önmagában is felold, (megold) dolgokat, érzéseket.

Az első kezelés után  sok ember egészen máshogy kezdett el beszélni, viselkedni velem.
A legintenzívebb élményem az volt, hogy találkoztam olyan emberekkel,
akik ugyanazt a történetet élték, ugyanabban a helyzetben voltak, mint én,
nyilván más volt a körítés, de a megélésükben mintha saját magamat
láttam volna kívülről, egy korábbi állapotomban. Időnként döbbenten figyeltem,
hallgattam ezeket az embereket, olyan volt, mintha egy filmet néznék, amiben
én vagyok a szereplő, és „kívülről” sokkal tisztábban láttam rá a helyzetre.
Nemcsak ráláttam, de mélyen együtt éreztem velük, tisztán, ítéletmentesen.
Azt hiszem, ez volt az a pont, amikor már nem elítéltem magamat,
hanem megértettem, megszerettem mindazt, ami bennem zajlik.

A második kezelésre már sokkal energikusabbnak éreztem magam,
a folyamat zajlik, jöttek újabb és újabb felismerések, és bár még nem tudom,
miben fog mindez a fizikai világban megmutatkozni, de a létem lényegesen
könnyedebb, a konfliktusok közben is mosolygok belülről, itt van bennem ez a belső mosoly és
egyre jobban tudom tartani a belső egyensúlyom, és olyan érzésem van, mintha
mázsás súlyokat tettem volna le. Hiszem és tudom, a lelki állapotom
csakis rajtam múlik, nekem kell hát tennem azért, hogy minden
„maszatot” a felszínre hozzak és tisztítsam.
Nagy köszönet és ölelés Áginak, aki figyelmével és szeretetével támogat ebben az utamon! :)

Puszi :)