A nélkülözhetetlen stroke

Szeretünk örülni. Mindig találunk alkalmat rá, hogy együtt éljünk meg örömöket másokkal.
Többek között ez teszi az embert társas lénnyé. Megfelelő alkalom a névnap,
a születésnap, az évfordulók, a diploma megszerzése.
Ok lehet az örömre, ha egy barátunk, ismerősünk eljegyzést, vagy házasságot köt,
s persze óriási öröm, ha egy új jövevény érkezik a családba. Alapvetően szeretünk
örömöt szerezni egymásnak. Szeretünk adni valamit a másiknak, legyen az kis apró tárgy,
vagy egy baráti tanács, egy kedves mosoly, egy zenés köszöntő, egy vers. Legyen az egy tipp,
vagy egy vallomás. Együtt akarunk lenni a sikerek idején és támogatni a másikat, elismerni az új autóját,
az új lakását, az új szőnyegét vagy bútorát. Ezek mind – mind egy – egy lehetőség, hogy kifejezzük
egymásnak érzéseinket, elismerésünket, támogatásunkat, összetartozásunkat, emberségünket.
A pszichológiában a kedvesség és elismerés kinyilvánítása Erich Berne elnevezése után a stroke,
azaz simogatás, jutalmazás nevet kapta. Berne egyenesen úgy írja le pszichológiai tanulmányában,
ha egy ember nem kap elég stroke-ot, kiszárad a gerincagya,
azaz nem kap elegendő energiát a gondolkodáshoz, érzésekhez, az életben maradáshoz.

Hallod, jó, hogy vagy!
Mindenkinek jól esik a dicséret, bár nem mindig tudunk vele mit kezdeni, ha nem szoktunk hozzá.
Jól esik, ha elismerik a munkánkat, a hozzáértésünket, az alkalmasságunkat, a szépségünket, a tehetségünket, a bátorságunkat.
Valójában társas lényként stroke-kokkal simogatjuk meg egymás lelkét és ezzel elismerjük,
a másik létének érvényességét.

Szimbiózisban élünk, egymás nélkül, egy lakatlan szigeten nehezített lenne a túlélés, ezért alapvető ösztönünk
a másik ember támogatása is. Te, kedves férj, ha minden nap ágyba viszed a kávét a nejednek, de ő sohasem
köszöni meg neked, mennyire leszel lelkes egy idő után? Vagy te, kedves feleség, mennyire leszel nyílt a
pároddal, ha azt látod, hogy sohasem kérdezi meg, segíthet e a házimunkában, mennyire fogod érezni, hogy összetartoztok.
Ha nincs stroke, nem érezzük fontosnak magunkat, nem érezzük, hogy vannak jogaink az életben,
sőt, ha sokáig elmarad a simogatás, azt fogjuk megélni, hogy nem érvényes és jogos a létezésünk.

Gyermekkorban az okozhat problémát, hogy függő helyzetben vagyunk nevelőinktől és kialakulhat az érzés,
hogy senki más nem adhatja meg a simogatást, csak az apukánk, vagy csak az anyukánk. Ha pedig ők nem,
nem is kérünk mástól és egy idő után nem is hiszünk abban, hogy létezik tőlük függetlenül a szeretet.
Pedig a szeretet az óceán, melyben halakként élünk most is.

Örülök, hogy megy a szekered
De miért marad el a simogatás, ha elmarad. Sokszor tapasztaljuk, hogy mikor egy jó hírt közlünk valakivel,
például, egy jó állásba kerültünk, vagy nyaralni megyünk, vettünk egy új ruhát, a másik fél nem mutat
olyan lelkesedést, mint amennyire mi örülünk az adott eseménynek.
Ennek a jelenségnek a lélektani hátterének ismeretében, mint numerológus,
kineziológus bátran mondhatom, hogy sokkal összetettebb a dolog, mint hinnénk.

Az irigység és féltékenység hátterében nem tudatos gonoszság rejlik, hanem sokkal
inkább az, hogy aki irigy, nem érzi, hogy elég stroke éri. Nagyon bizonytalan saját képességeiben,
kevéssé bízik magában, sőt a hite is gyenge lábakon áll egy őt támogató univerzumban. Ekkor a másik
jó híre nem támogatja őt, hanem éppen ellenkezőleg, még jobban elbizonytalanítja saját magában.

A numerológiában azt is vizsgáljuk, hogyan tudja az adott ember saját magát támogatni, elismerni,
hogyan tud magával együtt érezni. Vannak erre remek praktikák. Ha magát és létének jogosságát
már el tudja ismerni, akkor tudja a másik ember létét is megerősíteni és a másik
örömhíre nem keserűvé, hanem együtt érzővé teszi.

Mert nagyobb falat a másiknak örülni és együtt érezni vele a sikereinek idején, mint saját
gyengeségeinken rágódni. Mert ilyenkor bizony nagyon egyedül vagyunk, támogatás híján.