Mindennapi szívességeink

Mindennapi szívességeinket add meg nekünk ma…

Új napra keltem, izgatottan, hogy milyen új kihívásokat tartogat az ÉLET.
Időben érkeztem a Hétholdházba, ahol elfoglaltam a zöld tapétás szobámat, ahol
naponta megannyi élmény vár és ahol kirajzolódnak a szövevényes emberi sorsok előttem.
Mivel szeretem az embereket, jó hallgatóság vagyok.
A szuper jól sikerült kineziológiai konzultáció után battyogtam
a boltba WC papírért és tusfürdőért.
Az élet már csak ilyen. ;)
Egyszerre van a Földön itt a szent és a profán.
Fejemben és a szívemben még ott volt a konzultáció lényege.
Nem kell többet adnom az életnek, mint, aki vagyok.
Pont a tegnapi történés miatt  volt időszerű ez a mondat, amikor úgy éreztem,
hogy NEM- et kell mondanom egy barátnőmnek egy utazásra.
Neki segítség lett volna, ha IGEN-t mondok, de nem éreztem úgy.
Általában figyelek az intuíciómra, a testem jelzéseire és semmi késztetést nem
éreztem arra, hogy elmenjek vele.
Persze az a fránya érzés megjelent, hogy nem segítek neki,  a szívem tájára telepedett,
de különösebben nem kerített hatalmába. Nem éreztem ettől magam rossz embernek.
Ez volt tegnap.
És tessék ma jön a lényeg : Nem kell többet adnom az életnek, mint aki vagyok.
Szóval beállok a  pénztárba a WC papírral és a tusfürdővel. A szívemben a hálával.
Előttem egy hölgy ékes német nyelven és izgatottan megkérdezi, hogy nem akarok e elé állni, hisz alig vettem valamit.
Szívességet tesz, apró figyelmesség és százszorosan megtérül majd neki. Itt van a jelenben, ezért figyelemben van.
–  De igen, mondom  – danke danke viel mals -köszönöm sokszor.
Egy szívesség, nem több, de nekem  egy jel, hogy ha éppen nem én adok, akkor is kaphatok.
Sőt! Helyet teremtettem annak, hogy kaphassak.

Igen, gyerekként azt hisszük, hogy a kőszikla szüleink az ÉLET és mindenünket odaadjuk,
feláldozzuk magunkat nekik.
És nem tudjuk, hogy ők is gyerekek, akiknek fáj valami és a saját szüleik felé
játsszák a szerepüket.
Adunk mosolyt, szívességet, kedvességet, jókedvet és ha nem jön vissza, az fáj.
És már nem akarjuk, hogy fájjon, védekezni kezdünk a sebzés ellen.
És persze nem tudjuk, hogy az ÉLET, a NAGY BETŰS ÉLET ellen megyünk csatába.
És itt mindenki az ellenségünk lesz. Nem látjuk már, hogy a magból a virágot is az ÉLET
növeszti és az a rengeteg szépség is az ÉLET munkája.
Tele van az élet jó barátokkal, jóakarattal és rengeteg őszinte pillanattal.
Egy pici megbocsátás a bántásokért másoknak, magadnak és az ÉLETNEK.
Egyre kevesebb a félelem és egyre több a szeretet, ami körülvesz, mert mindenhol az van.
MERT TE magad AZ VAGY! Lépj ki a szabadságba!  SZABAD vagy!