Ugrás a tartalomra

  • Hívj bizalommal! 06 20 540 84 22

    Írj e -mailt!

  • Következő program

    Részletek

    Tartalomjegyzék erről az oldalról:

    Fecseg a felszín, hallgat a mély

    Visszaugrás a navigációra
    Az oldal cikkei bevezetőkkel:

    Fecseg a felszín, hallgat a mély

    Úgy szoktam leírni a gondolataimat, hogy előtte Tarot kártyát húzok. Ma reggel a Halál-Újjászületés kártyát húztam (illúziók elengedése), erre rá húztam az Ördögöt (szembenézés) és erre rá az Univerzumot (teljesség). Gondoltam, ez a sor most nagyon időszerű, leírom a tapasztalataimat. Érdekes utazásban volt részem. Pár napot voltam együtt azokkal, akiket, eddig azt hittem, hogy jól ismerek. Kiderült, hogy bizony ezt az arcukat még nem láttam ismerőseimnek. Szembe kellett néznem azzal, hogy a fény mindig együtt jár a sötéttel, a felszín mindig takar egy mélyebb valóságot.

    Mindennapi veszteségeink (Halál – Újjászületés)
    Minden nap egy kicsit meghalunk és másnap újjászületünk. Így november végén, december elején teljesen időszerű ez a téma. A legtöbb fa már elhullajtotta levelét, színes avarban járunk térdig. Minden nap veszítünk valamit. Van, hogy egy elképzelés törik meg bennünk, van, hogy egy vágy hal el bennünk.

    Mikor már nem csak a felszín fecseg
    Amikor emberek együtt vannak, kis helyre összezárva, leválnak a szépen festett maszkok és bizony nagyon hétköznapivá válunk. Amikor megismerjük egymás negatív, kicsit sem tetsző tulajdonságait, felmerül a kérdés, vajon kell e az egész ember, kell e a barátsága, kell-e a szerelme, kell e az összetartozás vele, kell e a  kapcsolat vagy inkább felejtsük el őt. Sokan ezért nem is köteleződnek el hosszabb távra egy társ, vagy barátság mellett.

    Amíg szép, amíg van energiánk fenntartani, addig kell, amikor pedig fáradtak, kimerültek vagyunk, nincs energiánk szépen válaszolni, csalódunk a másikban. Pedig ő ugyanaz, akit megszerettünk. Mindig is az volt. Nem benne csalódunk, csak az elvárásainkban. Csak az veszhet el, ami soha nem volt a miénk, ami hozzánk tartozik, nem válhat az enyészet rabjává. Az élet maga, többek között ezt is hivatott megmutatni

    Valódivá válni (Ördög – avagy Pán isten arcai)
    Nincs mese, meztelenül születünk. Lélekben ártatlan, csillogó szemekkel, fizikailag ruhátlanul, még hajunk sem mindig van. Nincs, mit szégyellnünk, nincs miért eltakarnunk magunkat.
    Később, ahogy felnövünk, egyre több takaróra lesz szükség.

    Félünk, ha igazán azt adjuk, akik vagyunk, nem fog érdekelni senkit a természetes lényünk.
    Ezért megtanulunk színesek lenni, érdekesek, izgalmasak. Megtanuljuk , hogyan korbácsoljuk fel mások vágyait, hogyan gerjesszünk bennük olthatatlan vonzalmat, hogy velünk akarjanak lenni.

    Trükköket tanulunk , hogyan érjük el, hogy igyák a szavainkat, hogy adjanak a véleményünkre mások. E folyamat alatt azonban veszítünk is, egyre többet magunkból. Mi is rágyújtunk, hogy ne legyünk cikik a nem dohányzók között, befeketítünk másokat, csak azért, hogy jobb színben tűnjünk fel a feketítők között. Szóval megtanulunk hazudni. Másoknak, magunknak, mindenkinek. És veszítünk… Legfőbbképp az ártatlanságunkat.

    A teljesség tekintete (Univerzum)
    Minden születési energiának megvannak az árnyoldalai.
    Például:

    • Ha találsz 3-ast a számaid között, erős a kritikai érzéked és néha vérszomjas bosszút is forralsz magadban alacsony oktávon.
    • Ha találsz 4 –est a számaid között, rettenetesen makacs és kibírhatatlanul önfejű tudsz lenni.
    • Ha találsz 6 –ost a számaid között, eljátszod a mindenki felett ítélkező bírát, aki kíméletlen mindenkivel, még saját magával is.

    Alacsony oktávon, mindig hiányzik valami. Mindig fáj és sajog a szeretet tüzes hiánya.

    Magas oktávon az energiák megszelídülnek.
    Kisebb a késztetésed a hazudozásra magadnak. Ártatlannak éled meg magad, nem mész a fújoló tömeg után. Keresed a szépet. A teljesség tekintete pedig azt jelenti, hogy ha egy angyal szemével néznél magadra, mit látnál mondd? Teljesnek lenni és teljesnek látni másokat annyit jelent, hogy bátrak vagyunk a fecsegő felszín alá bukni és elfogadni, amit ott látunk.

    Sőt, megszeretni azt minden gyarlóságával és esendőségével együtt.

    Akkor észreveszed, hogy annak van legnagyobb szüksége a szeretetre, aki a legjobban ágál minden kifejeződése ellen. S akkor minden pillanata az életnek hálával tölt el, csak azért , mert létezel, s mert léteznek mások is.

    Visszaugrás a navigációhoz