A szeretet esélye

Szívből kívánom, hogy találd meg azt az embert, akinek át mered adni magad
testestől – lelkestől. Vállalva ezzel azt, hogy megmutatod azt az oldaladat, amit
talán eddig még soha senkinek nem mutattál meg.
A sebezhetőségünk felvállalása az egyetlen út az érzéseinkhez,
amiket még magunk előtt is szégyellünk.
És igen, nagyon tud fájni, ha nyílik a szív és már adni akarunk, nem csak
elvenni a másik lényéből.Fáj, mert átlépünk az egó védelmi rendszerén,
amivel egy egész életen át megvédtük a bennünk élő fájó gyermeket attól, hogy
még egyszer sérüljön.
A nyitott szív képes a fájdalomra és a szeretetre, a haragra és a megbocsátásra.
Mert mindez a szívben van. Szóval jó, ha fáj, mert azt jelenti, hogy érző lények vagyunk,
nem bábok maszkokban. Akkor tudnak mások szeretni minket, ha elég bátrak vagyunk
lélekben is levetkőzni a másik előtt és beengedni őt a
magányos – kicsi – szorongó – szégyenlős – nem tökéletes tereinkbe.
Amikor nem a felszín érdekel a másikból sem, hanem a kicsinysége és a tökéletlensége
is szerethető lesz, akkor tud a két bennünk élő gyermek egymásban játszótársra lelni.