Ugrás a tartalomra

  • Hívj bizalommal! 06 20 540 84 22

  • Tartalomjegyzék erről az oldalról:

    Balettáncos vagy könyvelő? :)

    Visszaugrás a navigációra
    Az oldal cikkei bevezetőkkel:

    Balettáncos vagy könyvelő? :)

     

    Sokszor fordulnak hozzám konkrét kérdéssel.
    Mi legyek?  Balett táncos vagy  könyvelő?
    Mi pontosan az életfeladatom, milyen tevékenység áll jól nekem, mivé váljak, merre menjek.

    Ebben az esetben a válaszom az, hogy mivel a Föld, a választások bolygója, soha nem ad konkrét feladatot és életutat senkinek.
    Hajtóerőket, késztetéseket viszont annál inkább, melyek arra a pályára irányítanak, ahol a legjobban meg tudjuk élni és ki tudjuk bontakoztatni képességeinket, adottságainkat. Természetesen a külvilágtól, szeretteinktől kapunk útmutatást, irányt, ám sokszor fordul elő, hogy ez
    az irány nem a legmegfelelőbb számunkra. Nekünk magunknak kell kideríteni, miben is vagyunk jók, mi az a cél, ami fellelkesít, motivál a cselekvésre. Erre azt szoktam javasolni, hogy készíts egy listát, hogy miben vagy jó, mihez értesz. Már itt ennél a pontnál elő szokott fordulni  az üres lap effektus. Egész egyszerűen azért, mert kollektíven nem a dicséreten nőttünk fel.
    Valahol, valakinek mindig volt velünk baja.    De vajon miért?

    Ballerina                            

    Kevesen vannak azon szerencsések, akik már egészen kis korban pontosan tudják, milyen foglalkozást válasszanak és ehhez milyen eszközökre, tanulmányokra lesz szükség. Van, hogy eleve olyan családba születünk, ahol dédszülőig mindenki ugyanazt a foglalkozást űzte,
    így az utód pályája is elő van irányozva. Azt, hogy ez így mennyire felel meg a felnövekvő léleknek, nem ecsetelném, de vannak tények pro és kontra,
    melyek megkérdőjelezhetetlenek. Például, ha lát maga előtt példát a nebuló, egy csomó felesleges feszültségtől megszabadul a „merre menjek  – mivé váljak és hogyan ” kérdésben, mert már van előtte egy jól kitaposott út, az eszközök is megvannak hozzá, látja a megvalósult eredményt, nem kell tehát mást tennie, mint szépen követni fokról –fokra a hozzá vezető lépcsőket. Az ellenvélemény természetesen arról szól, hogy ennek a kérdésnek a kapcsán a saját választás nem jöhet szóba. Nincs meg az az  érzés, hogy ő akarta, ezért talán a megfelelő motiváltság is hiányzik. Bukdácsoltunk kudarcról –kudarcra az iskola kíméletlen padjai között, pedig voltaképpen lehet, hogy egyszerűen csak azért teljesítettünk az elvárt szint alatt, mert
    olyat tanultunk, ami nem állt közel hozzánk, vagy a környezet volt nem megfelelő számunkra. Egy  másik iskolában, ahová  tényleg a saját választásunk alapján kerülünk, szárnyakat kaptunk volna. Nem mindig mi vagyunk a felelősek a tanulás kudarcaiért, de ez egy életre beéghet és meghatározza azt is, hogy mit hiszünk és milyen nagyra tartjuk saját képességeinket.

    Sokszor csak azért kerülünk be egy iskolába, mert közel van, mert a szülő ismer onnan egy vagy több tanárt, mert hallotta, hogy erős az iskola vagy éppen ellenkezőleg, olyan gyengék a követelmények, hogy ez még  talán rajtunk sem fog  ki. Van ebben az iskola választásban már egy eleve elrendeltetés. Lehet, hogy azért is hiszünk egy megírt forgatókönyvben, mert az életünk felett sokszor mások hoztak döntést helyettünk?
    Miért olyan fontos ez a kérdés. Amikor saját céljainkat keressük hasonlóan működünk. Elsődleges kérdés tehát: Mennyire volt jogom beleszólni és dönteni az életem fontos kérdéseiben.

     

     

     

     

    Visszaugrás a navigációhoz