Kegyelem
Ez nekem nagyon új. Gyerekek! Örömtáncot lejtek itt belül.
Nekem ez sikerül? Velem ez megtörténhet?
És igen. Van olyan, hogy már nem számítasz rá, már feladtad, már beletörődtél
és lemondtál róla. És akkor történik valami.
Valami… elhangzik egy mondat, egy szó, rád néz valaki, vagy beköszön az ajtódon,
vagy nyersz valamit, bejutsz valahová, sikerül, amit kitűztél és megfordul veled a világ.
Mintha rád kacsintana az ég. ,)
Mi a titka a fordulatnak?
Annyira jó lenne tudni, hogy mitől változik meg az, ami eddig be volt ragadva,
az énképeddé vált és már réges – rég elhitted, hogy a te világodban ez a normális.
És összedől minden a te világodban hirtelen és rájössz, hogy mégsem olyan sziklaszilárd
az a „te világod.”
Jujj de nagyon szeretem az ilyen összeomlásokat. És engedem, hadd menjen!
Szaladjon, kifelé belőlem az összes elképzelés, képzet és feltételezés, amikre eddig
építettem az életemet.
És hadd jöjjön az új! Mert az új hozza a reményt és az örömöt.
Reményik Sándor:
Kegyelem