Ugrás a tartalomra

  • Hívj bizalommal! 06 20 540 84 22

  • Tartalomjegyzék erről az oldalról:

    Zsuzsa, aki már képes elfogadni

    Visszaugrás a navigációra
    Az oldal cikkei bevezetőkkel:

    Zsuzsa, aki már képes elfogadni

    52 éves építész

    Amiért felkeresett:

    Zsuzsa azt érzi, hogy nem adnak neki szívesen pénzt, meg kell szakadnia érte. Emellett megbecsülést sem kap.

    Feltárt esemény:

    A tesztelés során Zsuzsa családfájában volt egy nő az 1500-as években, aki szerzetes, apáca lett, kolostorba vonult és szegénységi fogadalmat tett, mert nem tetszettek neki a világ hívságai. Mivel a világban nem találta a szeretetet, úgy gondolta majd a zárt falak közt rátalál arra, amit keres. Nagyon sokat nélkülözött.

    Jelen:

    Zsuzsa  generációjának anyai ága nagyon sok szenvedésen ment keresztül. Zsuzsa téves együttérzésből átvette a családi mintát, holott életfeladata pont az, hogy hogyan legyen érzelmileg független másoktól. Zsuzsa a szenvedő és szegénységi mintákkal a tudatalattijában nem tud teremteni, mert figyelmét a hiányok kötik le. A nincs-ből akar teremteni.

    Feloldás:

    Zsuzsa  megértette, hogy családfája kér tőle feloldást és  nem neki kell a családfája felé vezekelnie.
    Amit a családfa meg akart vele osztani, az csupán a tapasztalatuk volt, nem a szenvedés.
    Ezzel oldódott bűntudata is és szegénységtudata. Életébe elkezdtek beáramlani a vágyott dolgok.

    Zsuzsa  két kezelést kapott rögtön egymás után. Itt olvasható  felismerése és a változások, tapasztalatok, melyeket szerzett.

    Amit érzek a múltkori konzultáció óta:

    1. eset: Drága Ágikám! Az a nagyon durva, hogy egyszerűen más gondolatok jönnek fel az oldás óta, mint korábban.
    Míg mindenben az összeomlás esélyét láttam és a saját kimerülésemtől való félelem töltötte be az agyamat, az oldás óta, sokkal inkább el tudom képzelni már, hogy a jövő nekem is hoz eredményt, derűs lettem és bizakodó. Nem ragad már bele a gondolkodásom abba a sok kellemetlen érzésbe, amitől csak folyton menekülni akartam és a menekülés kényszeres és sziszifuszi küzdelmébe, amitől meg folyton egy kimerültségi állapotba kerültem. Huhhh! De borzasztó volt, de jó volt ettől megszabadulni. Ami érdekes  és persze nem tudom, hogy ettől van-e, de azóta két olyan dolog is szembe jött, ami üzletileg hosszútávú előnyökhöz juttathat és már nem azt gondolom erről sem, hogy “jaj, nekem ez sem fog sikerülni”, tehát bele is fogok vágni, minden szorongás nélkül, higgadt fejjel. Szóval nagyon köszönöm.

    2. Fúúú! Azóta is jönnek a dolgok, jobbról-balról érnek a kihívások és az élet nehézségei. A terhelés nem csökkent. Ami az oldás óta érdekes viszont, hogy azt vettem észre magamon, hogy nem tütyögök, problémázok, hanem megyek előre, tartom magam, mint a harcos a lovon, és nem hagyom magam leütni, érzem az erőmet, azt hogy megbírom tartani magam és az egy másodpercre eső jó döntések és cselekvések száma megnőtt. Szóval a hatékonyságom  és a cselekvőképességem, ami nekem azelőtt nagyon rossz volt, jelentősen javult. Ez pedig önbizalommal tölt el. Már érzem, hogy el fog fogyni előbb utóbb a harcolni való is, mert egyre inkább okozó állapotba kerülök. Köszönöm Neked Ágica! Alig várom, hogy a további köveket is kirakhassuk a puttonyomból. :))) Zs

    Visszaugrás a navigációhoz