2023. július Marci az önismeret labirintusában

Magánéleti jellegű,  apa-gyerek, anya-gyerek kapcsolat rendezése miatt
kerestelek fel. Az emberi kapcsolatok, párkapcsolat, szülő gyerek viszony
kérdésén szerettem volna dolgozni.

Azt hiszem, a neveltetésünk az élet minden területére,
de leginkább az emberi kapcsolatainkra nyomja rá bélyegét,
ennek a rendezése lett volna a cél. Igyekeztél azt láttam,
azt is, hogy gyakorlott vagy és nem ott találtad ki a beszélgetés
gerincének az ívét, viszont figyeltél, és ez nagyon jólesett. 
A beszélgetés elején éreztem, hogy ez így nem egy alkalom
tud lenni mire végig érünk, hanem egy folyamat során tud
elég erőssé válni mind az önbecsülés és egyszerre az önreflexió fejlesztése.

Bár rengeteg, nehéz vagy inkább sűrű témát érintettünk az biztos,
hogy masszív érzelmi töltést. Illetve nagyon jó volt veled egy olyan
intelligens emberrel beszélgetni, akivel intellektuálisan  is tudtunk
egy síkon mozogni, ritka megélés volt ez nekem.

Tulajdonképpen az esett a legjobban, hogy egyenrangú felekként beszélgettünk
és úgy vezettél, hogy egyszersem éreztem azt, hogy szellemileg vagy érzelmileg alá-fölérendeltségi viszony lett volna, mint mondjuk egy klasszik pszichológus-kliens esetében.
Nem éreztem azt, hogy na most én odaadom magamat aztán majd a doktorbácsi/néni majd jól meggyógyít, hanem tevékeny része voltam a folyamatnak.
A dominancia mentesség tapasztalásáért már önmagában megérte elmenjek.
Amikről beszélgettünk nekem nehéz dolgok voltak, de megvolt a kellően
bensőséges légkör a velük való dolgozáshoz.

Na és persze az ölelés😊meg amikor azt mondtad az ajtóból kihajolva,
hogy „milyen szerethető ember vagy te „az igazán jólesett.

Az önmagammal való őszinteségen van mit javítani, az önmagammal
való kapcsolatom rendezése. Lehet, hogy klisés, de, hogy végre közel
kerülhessek a valódi önmagamhoz.

A konzultáció óta
kezdenek nyiladozni kifelé a lehetőségek, és vannak dolgok, amiket megértek
vagy legalább részben már megértek mind a szüleimmel való kapcsolatban, van,
amit már nem lehet meggyógyítani, de el lehet fogadni, hogy azon a
ponton az volt a legtöbb, ami telt.

A módszert ajánlom másoknak is, mert azt gondolom,
hogy nyugodtan menjen el, aki fontolgatja vagy
megfordult már a fejében, tapasztalja meg hogy segít e neki, én a
magam részéről azt gondolom igen. Azt, hogy milyen mélységig képes
ez a fajta „terápia” lehatolni, én inkább gyógyító ülésnek vagy
beszélgetésnek mondanám, azt egy alkalom után nehéz megítélni,
és minden olyan dologban, ahol egyszerre két lélek a „műszer” a
tapasztalások, megélések szubjektívek.

Úgyhogy önmegismerésre fel!