2024. November – Erzsike már nem falja a csokit.

Többféle betegség kísér az utamon, nemrégen cukorbetegséget diagnosztizáltak nálam.
A lelki okait kerestem, megérteni és megfejlődni.
A szüleimmel kapcsolatos érzések, érzelmek, viszonyok tisztázása, átgondolása is terítéken volt.

A konzultáció  régi érzelmeket hozott fel, mint az őket terhelő felelősségre vonás,
hiányérzet, bizonyos dolgokat nem kaptam meg, ezek átértékelése egy nagy lehetőséggé,
hogy mit tudok kihozni magamból.
Illetve, attól függetlenül, hogy rendkívül kilátástalan és nehéz élethelyzetük ellenére mégis
vállalták a megszületésem és a felnevelésem, tulajdonképpen, a tőlük telhető legtöbb
mindent megkaptam, amit adni tudtak. Átéreztem az ő nagy terheiket és
hálával töltött el mindaz, amit mégis kaptam. 

A foglalkozás segített megérteni, hogy a dolgokat többféleképpen is lehet szemlélni ->
” a fizikai agyammal ezt eddig is tudtam”, de az elmélyülésben, mintha átéltem volna az ő helyzetüket.

Ezen kívül egy borzasztó felismerés. amikor a kis óvodás kisfiammal
egy kilátástalan helyzetet átéltem, amiből a kisfiam is betegségekkel menekült. 

A konzultáció óta nem érzem azt, hogy csak a szüleim életét élem, jobban átélem a saját,
felnőtt egyéniségem. Választásom és felelősségem van a mindennapjaim átalakításában.
A rendszeres és megfelelő mozgás, étrend biztosítása önmagamnak.
Őszintén szólva ez még nem megy kifogástalanul, de törekszem.

Konkrét változás is történt.
Az első napon azt éreztem, hogy kiegyenesedem járás közben.
Lehet, ez nevetségesen hangzik, de olyan érzés volt, mintha kihúztam volna magam,
igen! ez vagyok ÉN!!!  Fontos vagyok, értékes, nézzétek, itt jövök! :-) 

Egy másik, amit észrevettem, hogy a munkában egy alkalommal rettentően feldühültem,
amikor pedig megoldottam a feladatot, utána az első gondolatom az volt, hogy csokit,
csokit ide, a második pedig az, hogy nem kell az édesség, elegendő néhány nagy levegő,
ami a konzultáció alatti elmélyüléshez vitt. Az a boldogító, nagyon kellemes, könnyű érzés,
mint, amit az elmélyülésben / meditációban Nálad éreztem.

Azóta néhányszor éreztem, hogy kezdek visszacsúszni a régi kerékvágásba,
de talán tisztábban látom, hogy mi az a régi kerékvágás, amin, amiken változtatnom kell.

Többet gondolkodom azon, hogy mire használom az édességet, az ételt, és mennyit eszem.
Nem jutalmazom magam önsajnálatból (annyiszor).   :-)  vagy legalábbis felismerem, hogy mit csinálok.

Ezt a módszert mindenképpen ajánlanám, mert olyan, mintha átkerültem volna egy másik énembe,
amivel máshonnan látom azt a helyzetet, ami eddig számomra kevés, rideg, sérelmes, nem megértett volt.
Más érzésekkel telítődtek ezek a helyzetek. A foglalkozás végére megkönnyebbültem, mintha egy nagy teher alól szabadultam volna. Amit eddig egy nagy rakás negatívumnak éreztem, az onnantól fogva
mintha megszűnt volna, másfajta gondolatok kerültek a régiek helyére. 

Segít kitekinteni abból az énünkből, amiről azt gondoljuk, hogy mi vagyunk.
Beleérezhetünk egy-egy hozzánk közel álló személy életérzésébe. 
Elkezdünk nem a sérelmeinken rágódni.
Elkezdjük látni a lehetőségeinket, a kompetenciáinkat.

Lassan megy a változás, de ez a konzultáció segített megtenni az első lépéseket, 
segített egy másfajta szemlélet látásban.

Üdv. és köszönet Erzsike