Szomjazod a bosszút?

Sokszor találkozom olyan problémákkal, melyek első számú oka nem a jelenben keresendő.
A téma ilyenkor a múlt felszínre hozása, átbeszélése, gyógyítása, egyúttal elengedése szeretettel.
Felkészülés az újra, hogy volt, ami volt, innentől optimistán nézünk a jövőbe.
Tudatosan, sok energiát befektetve, türelemmel kell az elmét jobb belátásra bírni,
míg elérjük, hogy megszülessen benne az a feltételezés, hogy nem kell megtörténnie
újra a fájdalmas tapasztalatnak s így védekeznie, sem támadnia nem kell.
Nem könnyű,valljuk be. Sok türelmet és tudatosságot igénylő folyamat ez.
Sokan ezért képtelenek túltenni magukat a sérelmeiken, csalódásaikon és az
ebből fakadó visszavágás késztetésén. Az érzés, hogy a másik mit okozott nekünk,
van, mikor túlhatalmasodik és még akkor is nagyon erős, mikor régen az esemény után vagyunk.

Felkészülés az újra, hogy volt, ami volt, innentől optimistán nézünk a jövőbe.
Tudatosan, sok energiát befektetve, türelemmel kell az elmét jobb belátásra bírni,
míg elérjük, hogy megszülessen benne az a feltételezés, hogy nem kell megtörténnie
újra a fájdalmas tapasztalatnak s így védekeznie, sem támadnia nem kell.

Nem könnyű, valljuk be. Sok türelmet és tudatosságot igénylő folyamat ez.
Sokan ezért képtelenek túltenni magukat a sérelmeiken, csalódásaikon és
az ebből fakadó visszavágás késztetésén.

Az érzés, hogy a másik mit okozott nekünk, van, mikor túlhatalmasodik és még
akkor is nagyon erős, mikor régen az esemény után vagyunk.
Ez akkor is gyakori, ha foglalkoztunk már önismerettel, spiritualitással.
Ekkor, bár a tudatában vagyunk, hogy mi választottuk a tapasztalatot,
mégsem tudunk harag nélkül gondolni az esetre és arra, aki megtette velünk a fájdalmas dolgokat.

A numerológiában azok a legérintettebbek a bosszúvágy témájában,
akiknek képletében szerepel a 3-as, vagy a 9-es szám.
Azaz, ha a születési dátumot összeadva bármely számként 3-ast vagy 9 –est kapunk.
Pl : 1987. 12. 26. = 36/9
Egész egyszerűen azért, mert nagyon érzékeny karakterek és ami nehezen
megy számukra, az az elvonatkoztatás és a megbocsátás.

Bosszú helyett…
Mit lehet tenni, ha mély csalódást okoztak nekünk?
Az első és legfontosabb a tudatosság.
Azaz, tárgyilagosan, lehetőleg minél kevesebb érzelmi töltettel
(az érzelem – szubjektivitást kölcsönöz) pörgessük végig az eseményeket, lássunk tisztán.
Majd tudatosan próbáljuk meg lefejteni a tettet az okozójáról.
Ehhez sok energia kell, mert újra és újra visszatér az elménkbe az okozó.

Addig kell dolgozni rajta, (ez akár hetekig is eltarthat), míg nem látjuk külön a tettét az okozójától.

Nem könnyű, mert miközben mi ezt tesszük, elménk azon dolgozik,
hogy nehogy még egyszer ilyen helyzetbe kerüljünk.
Ezt persze a legegyszerűbb módon képzeli és láttatja velünk.
Kézenfekvő megoldásokat ad a problémára. Természetesen a
legegyszerűbb módja annak, hogy többet ne fordulhasson elő velünk hasonló szituáció az, ha kiiktatjuk az okozót.
Ez az elme egyszerű képlete. Azaz arra ad megoldást, hogyan kell megölni őt.
Ekkor a tudatalattinkban alacsony rezgésű, alig észrevehető mozit
kezd vetíteni számtalan módjára a kivégzésnek. Természetesen a
tudatfelettiben (superego) – ban lévő lelkiismeret is dolgozik a
megoldáson és tompítja a kegyetlen módszerek erejét.
Mi ebből csak azt a törekvést érzékeljük, hogy ugyanazon kell
végigvinni az okozót, amin minket is végigvitt.
Visszavágni, hogy neki is fájjon, hogy átérezze, mit is okozott nekünk.

Tompított formában érkeznek tehát a megoldások.
Lássunk pár példát: a kamasz feleseléssel vág vissza az őt korlátozónak,
a beosztott kiszúrja a főnök kocsijának kerekét, a feleség megcsalással
áll bosszút a férjén és sorolhatnánk tovább.
Egészen apró bosszúktól a nagy horderejű megtorlásokig rengeteg módja
létezik a visszavágásnak. A bosszú lényege az, hogy a másik pontosan azt a
fájdalmat élje meg, amit mi. Valójában így szeretnénk együttérzésre találni
torzult formában, hogy ne legyünk egyedül, hogy legyen kivel megbeszélni az érzéseinket.

Tiszta lappal és lélekkel
Nagyon fontos megérteni, hogy az esetet nem tudjuk nem megtörténtté tenni,
abban viszont van választásunk, hogyan érzünk , hogyan reagálunk és melyik utat választjuk.

A könnyebbiket, a haragot, a bosszút, a visszavágást, melyek az elme
megoldásaihoz sokkal közelebb állnak. Ha visszavágtunk, a csalódottság nem fog megszűnni,
az enyhülést hozó lelki béke nem talál ránk. Egy azonban biztos, keserűségünk nőttön nő,
s mivel mi magunk is okozókká lettünk, magunkra is haraggal vegyes bizalmatlansággal
tekintünk, hiszen pont olyan vadakká váltunk, amit elítéltünk a másikban.

Vagy választhatjuk a nehezebbik utat, a lelkünkből fakadó halk hangot, a több erőt,
tapintatosságot és türelmet igénylő kitartó tudatosságot. Mert ebben a tudatosságban
fedezhetjük fel a mélyebb okokat, melyek belevittek a tapasztalatba.
Ez utóbbinál van esélyünk tiszta lappal újrakezdeni, nyitottan az új felé,
tudva azt, hogy örök létünk folyamán számtalan esetben voltunk
valaki más számára tettesek és persze áldozatok.

Lelkünk halk hangja és lelkiismeretünk arany tükre mindig azt súgja,
hogyan ne adjuk vissza, holott lehet, hogy minden okunk megvolna rá.
Mert lehet, hogy jelen életünkben most nincs ennél nagyobb feladatunk.