Oly jó, hogy tudok sírni s nevetni is úgy szívből – igazán! A könnyek vége a feloldozás – pajkos vigyor az idő grimaszán. Lelkem a béke – nyugodt és szép, mákgubót szájában ízlelgető csecsemő, Vagy holdas éjjel a néma – méla, síri temető. Nincs harc,sem kétely, mely e békét megszegi, Ó Te halhatatlan óriás, Te […]

Szitáljon eső, hulljon a hó! Kiáltsuk hangosan Hó Halihó! Merüljünk együtt térdig a sárban, S gyönyörködjünk a szivárványban. Éjre jő nappal, s nappalra éj, A Mindenség egyszer végleg hazatér. Lépkedjünk kecsesen, mint gazella lába, S szökelljünk magosra, az égi parázsba. Templomi kórus ritmusra dobban. A szerelemtől a szív lángra lobban.

Vörös oroszlán a Jégtenger közepén, Szaturnusz – gyűrűk övezte tájon, Fogait kék nyúlra csattintva pihen narancs rónaságon. Tejfehér mókusok szökellnek kráterről – kráterre. Körbe – körbe végtelenbe, egyenest sehonnan – semerre.