2016 augusztus Erika és a fordulat a családban
Nagyon fájt már a szívem a családban dúló ellenségeskedés miatt, valamint azért,
mert a fiam túl sokszor nyúl az alkoholhoz, és rendszeresen tölt időt a barátokkal a kocsmában.
Tőlünk eltávolodott, próbál tudatosan kibújni a családi találkozók alól, és mintha ott találná meg
a családját, ahol nem kéne, miközben nincs igazi szerelmi kapcsolata sem, nem sikerül neki a családalapítás.
Ági már korábban is sokat segített nekem teljesen megoldhatatlannak tűnő problémák megoldásában,
ezért most is bíztam benne, hogy megtaláljuk a dolgok gyökerét. Azt is gondoltam, hogy a problémának
én is lehetek a forrása, hiszen engem is kerül a gyerekem, és valamit az én nézőpontomon is változtatni kell,
amiről nem tudtam, hogy mi. Sejtettem, hogy a dolog összefügghet azzal is, hogy gyermekeim apukája alkoholista volt,
és ő is a kocsmában kereste a családot, nem pedig otthon, és ez lehet egy eléggé erős minta. Ez a probléma végig húzódik
az egész családban, mert már az apám is az volt, és mindig is az ilyen férfiakat vonzottam, talán nem véletlenül.
Az oldás során a gyanú bebizonyosodott. A fiam alkoholizmusa is összefügg az apáéval, akit nagyon szeretett
kisgyermekként, igen bensőséges kapcsolatuk volt, csak később fordult el tőle, amikor megértette ennek a
romboló hatását, de sajnos a probléma gyökere ezzel függött össze. Gyermekkorában az alkohol miatti
családi konfliktusok során, majd a váláskor, ekkor ő 6 éves volt, úgy látta, hogy én túrtam ki a családból
az apját, akit rajongásig szeretett, és én vagyok az oka az ő nyomorba döntésének. Számára ez akkor úgy
állt össze, mivel ez után anyagilag is fellendült a család helyzete, hogy a pénz az oka annak, hogy el
akartam válni a szeretett apukájától, tehát én egy számító valaki vagyok, aki a pénzért, és a társadalmi
a felemelkedésért beáldozom a családot, a tiszta, őszinte szeretetet. Ezért onnantól számára őszinte
kapcsolata csak azzal lehet, aki elesett, alkoholista, és az nem a család, hanem a kocsmában megtalálható
igaz lelkű „testvérek”. A dolog azért is így állt benne össze, mert az apuka nehéz sorsa összefüggött az
ő anyukája kegyetlenségeivel, akinek igen fontos volt a társadalmi státusz és a külsőségek.
Előkerült egy nyomasztó élmény is, amikor egy este, hirtelen le akart lécelni, és az apja
után szeretett volna menni, de nem engedtem. Ez akkor engem is szörnyen megviselt,
mert éreztem a felém áradó gyűlöletét.
A kineziológia eszközével oldottuk bennem is és benne is a stresszt. Éreztem, ahogy a rossz
érzés helyére belép az a fajta elfogadás, és végtelen szeretet, ami csak egy anya és gyermeke
között lehet. A neheztelés és a keserűség helyett a megértés költözött a szívembe, és az a hit,
hogy a dolgok meg tudnak változni, és olyan érzés volt, mintha ő is tudná, hogy mi valójában
mindig is szerettük egymást, és de kár, hogy elfecséreltük az időt arra, hogy egymásnak feszülünk
a feltétel nélküli elfogadás helyett, ami a dolgok mélyén mindig is ott volt.
Ami azóta történt
Sokkal könnyebb felhívnom, találkoznunk, és azt érzem, sem ő, sem én
nem feszülünk be már, természetessé vált a kapcsolatunk.
Támaszkodhatok rá, és ő is rám, nem érzem benne sem és magamban sem a neheztelést.
Eredmények
A fiam el kezdett konditerembe járni, és a testvérével, akit szintén ádáz ellenségként
kezelt eddig, maga kezdeményezte a békülést, és meg is puszilta a találkozáskor.
Tudom, hogy még kell az ügyön párszor dolgozni, míg teljes nem lesz a fiam gyógyulása,
de nagy optimizmussal tölt el, hogy valami végre megmozdult, és gyökeres fordulatot vett,
amit eddig, bármit csináltam, nem következett be.