Oly jó!

Oly jó, hogy tudok sírni s nevetni is úgy szívből – igazán!
A könnyek vége a feloldozás – pajkos vigyor az idő grimaszán.
Lelkem a béke – nyugodt és szép, mákgubót szájában ízlelgető csecsemő,
Vagy holdas éjjel a néma – méla, síri temető.
Nincs harc,sem kétely, mely e békét megszegi,
Ó Te halhatatlan óriás, Te isteni zseni!
Te – akit nem értek, hogy maradsz nyugodt még ha száz csapás is ér,
Maradj csak ilyen, maradj Barátom, hisz a csend a Mindennel felér.

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra